A szelektív mutizmus (1994-ig elektív mutizmus) egy szorongásos zavar, amely megnehezíti a mindennapi kommunikációt az ebben szenvedő egyén komfortzónáján kívül, s amelyet az jellemez, hogy az ép beszédkészséggel rendelkező és épértelmű gyerek, tinédzser vagy felnőtt nem tud beszélni és / vagy kommunikálni (régen szándékosnak (pl. dacosság és / vagy makacsság) gondolták, innen az elavult "elektív" elnevezés) bizonyos, számára szorongást kiváltó emberekkel és / vagy szociális helyzetekben. A zavar 2 éves kortól 16 éves korig alakulhat ki. Okai genetikai, környezeti és szociális tényezők, hatások együtteséből tevődnek össze, pl. általában nem trauma, és / vagy bántalmazás okozza, és / vagy nem a szülők hibájából alakul ki, illetve az ebben szenvedők genetikailag hajlamosak a szorongásra, 90%-uknak szociális szorongása van, továbbá egyéb szorongásos zavara(ik) is lehet(nek) és / vagy kényszerbetegség, étkezési zavar, depresszió, disszociatív zavarok, szeparációs szorongásos zavar, stb. is kialakulhatnak bennük. Prevalenciája, tehát a betegség előfordulása nem túl gyakori, 1000 gyermekből 7, 100 gyermekből 1 érintett, ezért felismerése is nehéz. Differenciáldiagnózis szempontjából az autizmus spektrum zavartól (régeben: autizmus, és Asperger-szindróma), a kóros utasítás-megtagadási tünetegyüttestől (PDA (Pathological Demand Avoidance)), nyelvi zavaroktól, megkésett beszédfejlődéstől, kommunikációs zavaroktól, dadogástól, beszédzavaroktól, és a pragmatikai szociális kommunikációs zavartól kell elkülöníteni; ez azért szükséges, hogy ne diagnosztizálják félre a betegeket és hogy a helyes diagnózis révén a megfelelő kezelést kapják, s a leghasznosabb terápiá(k)ban részesüljenek, részesülhessenek, a diagnózisukra szabottan. Ezt nehezíti, hogy bizonyos ritkább esetekben az autizmusnak és / vagy a PDA-nak is része lehet a szelektív mutizmus (situational mutism), ilyenkor ko-morbid zavarról, két betegség és / vagy zavar egyidejű fennállásáról beszélhetünk. (A Situational Mutism kifejezés az autista, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, stb. tehát neurodivergens (eltérő idegrendszeri fejlődésű) egyének elnevezése a szelektív mutizmus megnevezés helyett).)
<h2>A szelektív mutizmus/situational mutism hatása a betegek életére</h2>
Az SZM komoly hatással van az ebben szenvedők társadalmi, szakmai, kapcsolati, munkahelyi, baráti, szociális, tanulmányi, romantikus, kommunikációs, akadémiai, karrier, szexuális, tudományos, párkapcsolati, mindennapi életére, tehát minden életterületükre. Elsősorban, számukra akár nehézségbe ütközhet ritkán látott távoli rokonaikkal beszélgetni, pl. akik vidéken élnek és egy évben egyszer mennek le hozzájuk nyaralni nyáron, továbbá akár a boltosok, eladók, pénztárosok is belekerülhetnek a szorongást kiváltó emberek csoportjába, körébe, akikkel ezáltal lehetetlenné válik az interakció -, ezt gyermeke válogatja, hogy ki, kik azok, akik a kommunikációjuk szó szerinti leállását okozhatják, beleértve nem csak a beszédet, hanem súlyos esetekben akár az arckifejezéseket, mimikát, gesztusokat, testbeszédet is.
Ez a betegség leggyakrabban iskolai és / vagy óvodai megjelenésű, így nem meglepő, hogy pl. a gyerekek nehezen igazodnak el lelkileg néma mivoltuk miatt az ilyen közegekben. A társas közösségek perifériájára kerülnek, kiszorulnak a tanórákon kívüli kortársaik által szervezett tevékenységekből, és általában csendes és / vagy félénk gyerekekként könyvelik el őket, így az SZM sokáig rejtve maradhat, nehezítve a felismerést, diagnózist és kezelést, s szakszerű ellátást, habár ez talán manapság már egyre ritkább, főleg 2002-ben volt még ezzel gond Magyarországon.
Forrás: https://www-evesmithauthor-com.translate.goog/off-target-topics/selective-mutism?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc